Vannak korok, melyek birodalmakat szülnek, és vannak birodalmak, melyek korokat hoztak létre. Ugyanakkor van egy játékszoftver fejlesztő cég, amely a történelem azon időszakaszaiba viszi el a valósidejű stratégiák rajongóit, melyek jelentős korszakai voltak az emberiség múltjának.

Legelőször az ókor csatáit élhettük át, majd a középkor eseményeibe csöppenhettünk bele, legutóbb pedig a mitológia fantáziadús világába látogathattunk el. Az Age of Empires harmadik része továbblép a képzeletbeli idősíkon, és a lovagok kora után, most az újkor adja a játék történelmi hátterét. Elhagyjuk Európát is, és az első pár küldetést leszámítva a történések helyszíne áthelyeződik a nagy óceánon túlra, azaz az amerikai kontinens ad otthont taktikai döntéseinknek.

A küldetéseket összekötő történeti szál amúgy teljesen elrugaszkodik a történelmi eseményektől. Nem élhetjük át a kor nagy csatáit, és híres történelmi személyek sem jelennek meg monitorunkon. Ezek többnyire csak a hátteret adják, és csak arra szolgálnak, hogy a történéseket időben elhelyezhessük a történelemkönyvekből ismert korszakokban. A játék három fő küldetéssorozatot tartalmaz, amely egy család egyes generációinak kalandjait meséli el az ekkor még indiánok által lakott fölrészen. Természetesen mindhárom küldetéssorozat történéseit egyetlen fő esemény köré fonták a fejlesztők, mégpedig az Ifjúság forrásáért folyik a harc.

A harc, amely minden eddigi stratégiai játéknál szebben varázsolja monitorunkra a taktikai örömöket. Szó, mi szó, tényleg nem láttam még szebb RTS játékot. A táj egyenesen gyönyörű, a víz pedig lenyűgöző. Csodálatos, ahogyan a fák lengedeznek a szélben, körülöttük a természet él, a vadak élik a maguk életét. A házak, épületek pedig olyannyira részlet gazdagok, hogy a videó kártyánk bizony meg fog dolgozni a poligonok számolgatása során. Ugyanakkor nem volt még játék ebben a stílusban, amelyben ténylegesen működött volna a valós idejű fizika. Ugyan, be kell valljam, ennek vizuális élményen kívül nem sok értelmét láttam (érts, semmilyen taktikai befolyással nem bír), mégis valami fantasztikus élmény, amikor a felénk közeledő muskétásokat megsorozzuk ágyútűzzel, és láthatjuk, amint az ellen emberei elterülnek, a rajtuk keresztülhaladó vasgolyóbisok pedig a mögöttük növő fákat is kidöntik.

A grafika persze nem minden, hiszen az csak az egyik összetevője a játékélménynek. Vizsgálhatjuk ilyenkor még a kerettörténetet, amely nem rossz, bár kissé bárgyú, és ugyan vannak benne fordulatok, de azok többnyire annyira meglepőek, mint ami egy Barátok közt epizódtól elvárható. Lássuk inkább magát a taktikázást, a csetepatékat, egyszóval a játék lényegi részét. Az egységek sokrétűek, a különböző nemzetek esetében egészen eltérőek. Látványosan alakzatba rendeződnek, bár én nem tapasztaltam az alakzatokból eredő taktikai előnyöket. Többnyire a harc tényleg abból áll, hogy hozzunk létre egy minél vegyesebb felépítésű csapatot, amelyeket gyalogsági ágyukkal támogatunk, és hátulról hatalmas mozsárágyukkal követünk. Ennek nincs ellenszere, szinte minden küldetésben alkalmazható ez a felállás. Maguk a küldetések amúgy érdekesek, de jó kétharmaduk mindig visszavezethető a kapunk egy városházát, és a nulláról kezdve, a korábbi részekben már megszokott korokon keresztül építsük fel városunkat, fejlesszük épületeinket, egységeinket, és az említett felépítésű csapatot hozzunk létre, majd ezt követően meg is indulhatunk az ellenség felé. A játék kezelése nagyon egyszerű, talán könnyebb is, mint a korábbi részekben.

Na, de gondolom ezek nagy részéről a stílus kedvelői már régóta tudtak, és szerintem az én tapasztalataim sem térnek el nagyon sok mindenben a korábbi sajtó eredményektől. Ez a portál viszont a magyarításokról szól, és mivel a játék kiadója úgy döntött magyarul is megjeleníti a játékot, ezért kritikus szemünket mi is rávetettük, így Panyi engem bízott meg, lessem meg, hogyan is sikerült ez honosítás.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a magyarítás jó! Nem nagyon jó, de fergeteges hangulatú így játszani. Természetesen csak feliratozást kapunk, azaz nincsen magyar szinkron, de úgy gondolom, már ez is nagy szó, hogy a boltban a polcról egy felső kategóriás magyar felirattal ellátott játékot emelhetek le.

Mindezek mellett sajnos nem mehetünk el a hibák mellett sem. Már rögtön, amikor kézbe vesszük a játék dobozát, azt kinyitva kiemeljük belőle a magyar nyelvű kézikönyvet, furcsán fogunk pislogni, hiszen amint fellapoztuk a fekete-fehér lapokat, szomorúan fogjuk konstatálni, hogy ez bizony az angol verzió kézikönyve. Minden hivatkozás, minden menüpont, az angol elnevezés szerint olvasható, holott a játékon belül már ezek a feliratok magyar nyelven virítanak a monitorunkon. Ez egy szomorú lustaság, amely bizony megmutatkozik a kézikönyv mellé mellékelt egység és kor összehasonlító táblázaton is, amelynek mindkét végén fel vannak sorolva a nemzetek. Ám, amíg jobb oldalt magyarul, addig bal oldalt angolul láthatjuk őket. Magában a játékban található feliratok sem mentesek figyelmetlenségtől. Több vessző és gépelési hiba is fellelhető a játékban, és sajnos néhol – főleg az egységek elnevezése terén – bennmaradtak az angol kifejezések.

Ha röviden, és tömören kellene összefoglalnom a fordítást, akkor azt mondhatom róla, hogy olyan, mintha innen töltenétek le. Azaz kicsit amatőr, kicsit hibás, de amúgy nagyon hangulatos. Ha itt kellene a letöltés menüpont alatt értékelnem, biztos legalább egy kilencest kapna, így azonban, hogy egy kiadó áll e mögött, kicsit szomorú vagyok. Persze úgy is gondolhatnám, örüljünk, hogy egyáltalán magyarul megvehetjük. Mégis szomorú, hogy anyagi, idő és egyéb támogatással a háttérben „csak” egy olyan színvonalú anyagot kapunk, mint amire az itteni fordítók is képesek (igaz, hosszabb idő alatt).