2002 februárjában bombaként robbant be a köztudatba egy játék, mely addig soha nem látott módon tárta elénk a WWII-es események legnagyobb csatáit. Ez volt a Medal Of Honor, mely a Quake 3 grafikus motorját használta ugyan, de olyan felejthetetlen hangulattal volt megáldva, melyet kevés hasonló játéknál tapasztalhattunk. Az egyik ilyen alkotás a Call Of Duty volt. A feelingbeli hasonlóság nem véletlen, hiszen a MOHAA fejlesztői közül jó páran ügyködtek ezen a játékon, de már más kiadó égisze alatt. A COD nagy siker lett, a multiplayer részét a mai napig több százezren játsszák világszerte, nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy csakúgy, mint a nagy előd esetében, ide is elkészült végre egy kiegészítés, mely a United Offensive elnevezést kapta.

Sokan gondolhatják úgy, hogy a game nem volt igazi single játék, mivel ez a rész roppant rövidre sikerült. A 2 cd-nyi terjedelemhez kicsivel több kalandot is csomagolhattak volna a készítők, akik most pótolják ezt a hiányt. Az expansion igyekszik folytatni az eredeti hagyományokat, hangulatban és látványban egyaránt. E mellett persze a multiplayert sem hanyagolták el, több új map és számos újítás is került bele.
Az egyszemélyes küldetések kezdetén egy amerikai katonát alakítunk majd, aki a 101-es légideszant tagjaként ügyködik Eleinte a belgiumi havas, hegyi ütközetekben vehetünk részt, de repülés közbeni akciók is várnak majd ránk. A britek zászlaja alatt a B-17-es légelhárító ütegeit fogjuk kezelni, majd a végső nagy jelenet a kurszki csata sem maradhatott ki, ahol igazi vérfürdőnek lehetünk majd tanúi, vagy esetleg áldozatai. A cinematikus scriptvilág egyik gyöngyszeme lesz majd ez a csata. A jenkik oldalán vívott harcok három nagyobb helyszínen zajlanak majd, ezek Bastogne, Noville és Foy. Hihetetlen távolságokkal találkozunk majd, ráadásul minden részlet a helyén van, a fák nem sorban sorakoznak, minden természetesnek hat. Az épületek, az utak, minden aprólékos munkával lett megalkotva, ezekre egy szavunk nem lehet. Ennek fényében már nem is lehet annyira csodálkozni a kiegészítő méretén. A realizmus fényében a fegyverválasztás igen gyér lesz. Összesen alig 3-4 gyilkolásra alkalmas eszköz lehet csak nálunk, miközben lőjük az ellent. Ráadásul nem lehet mindegyiket ugyanolyan gyorsasággal kezelni. Az újratöltés mindegyik esetében más időintervallumot vesz el tőlünk, de némely fegyver elhelyezése is igen időrabló tud lenni egy hevesebb csata kellős közepén. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a tűzharc során szép ráérős módon raktak le egy gépfegyvert, majd kezdtek el tüzelni vele. Ezt ugyan nem veszem hibának, mivel nem voltam ott (szerencsére), de mindenképp ferde szemmel néztem ezt a momentumot. A golyószóró persze csak ritkább esetben kerül a kezeink közé, a szokásos harci felszerelés mindig visszaáll majd. Alap stuffnak tekinthető például a Garand, vagy a Thomson, de gránáttal is ellátnak minket. Ezeket persze cserélhetjük, így akár a németek felszerelésére is szert tehetünk út közben. Külön élvezet lesz a lángszóró használata :).
A fő hangsúlyt a csapat alapú missziókra helyezték, vélhetően a Brothers In Arms elnevezésű játék miatt, mely nemsokára szintén megjelenik. A bajtársainkra nagyon kell vigyáznunk, nem szabad sokukat elveszítenünk, mert akkor a következő küldetések teljesítése is veszélybe kerülhet. Sajnos azonban ez nem lesz mindig olyan egyszerű, köszönhetően a játék nem túl kiforrott AI-jának. Nem egyszer történt meg velem, hogy a fedezék mögül lövöm a német haderő teljes állományát, majd egyszer csak kilöknek a fa, vagy szikla árnyékából és az ellen szépen szitává lő. De nem is ez volt a legrosszabb jelenet. Mikor özönlenek a németek, akkor szépen hagyják őket tovább menni, a fedezékük mögül szépen megvárják, míg egy adag elmegy, majd egyet kilő. Hihetetlenül hülye mesterséges intelligenciát volt szerencsém megtapasztalni! Igen nagy hiányosságok ezek, mint ahogy az is, hogy az ellenfeleinket a legtöbb alkalommal igen könnyű volt elintézni, bizonyos helyeken meg szinte lehetetlen. Egyszer vagy 3 fejlövés kellett szegény germán bakának ahhoz, hogy végre meginduljon a fény felé, míg egyszer egy lábon esett találattól is hullamerevséget kapott. További negatív vonás, hogy néha szinte ész nélkül támadnak. Az előre lescriptelt fedezékről fedezékre osonás után szépen bemasíroznak a géppuska tűzbe. Az is rossz pont, hogy ha például egy falon keresztül másznak át, akkor a mozdulatsort végigcsinálják, hiába lövünk belé bármennyi lőszert, az csak mászik és utána talán bele is hal.
De a sok negatívum után nézzük a dolgok pozitív oldalát :). A grafika a leginkább figyelemre méltó. Az 1999-ben megjelent Quake 3 grafikus motorját használja még mindig. Mégis olyan mozi hangulatot áraszt, hogy azt kell mondjam megérte még mindig ezt választani és expansionként megcsinálni ezt a gammát. A fény-árnyék hatások, az időjárás effektek és a kidolgozottság a végletekig kiaknázza az engine lehetőségeit, sőt, legtöbbször még rá is tesz egy lapáttal. Újdonságként megjelent például a hóvihar is, mely a rejtőzködés és a lopakodás új szféráit nyitja meg nekünk. A fejlesztők leginkább a robbanásokra a legbüszkébbek. Újraírták az ezért a látványért felelős sorokat a forráskódban, így a valósághoz már igen közel álló pirotechnikai hatást értek el vele. Külön ki kell emelni még a karaktermozgásokat is. A haladás, guggolás, az elterülés mind a filmekben látottakhoz hasonlatosra sikeredtek. Már- már ott éreztem magam a Ryan közlegény megmentéséért indult szakaszban. Ebből szerintem mindenkinek nyilvánvaló, hogy igazi mozi élményt garantál a játék.
A multiplayer is átesett némi feljavításon. Újdonságként belekerült az oly sokszor hiányolt tankok használata, melyekből könnyű és nehézpáncélosokat láthatunk majd akciózni. Terepjárókat is használhatunk, melyekkel könnyebben juthatunk el a messzebb lévő célponthoz. Mindez 11 új mappen, így igazi pergő és igen nagy pusztítással járó multis partikat lehet szervezni. Persze a gépszörnyek ellen nem kis pisztolyokkal megyünk neki, hanem rakétavetőkkel, robbanószerekkel és előre elhelyezett ütegekkel, melyek igazán izgalmassá teszik majd az ütközeteket, elvégre pár lövés elegendő egy tank likvidálásához. Persze új játékmódok is debütálnak majd, ilyen a CTF, mely a szokásos szabályokra épül (azaz el kell lopni az ellenfél zászlaját, majd eljuttatni a mienkhez), valamint előkerül az UT-ből jól ismert Domination (ellenőrző pontokat kell birtokolni). A sprintelés, mely szintén újdonságként jelenik meg, talán itt lesz igazán használható.
A hang effektekkel is első osztályú munkát végeztek. A fegyverropogás lassan már olyan szintre jut, hogy azt már tovább fokozni szinte lehetetlen lesz. A tankok és egyéb járművek hangjai is kimagaslóan hatnak megfelelő hangrendszer mellett. Zenéből sem lesz hiány, bár mintha ezekből kevesebbet csomagoltak volna nekünk a készítők. A már megszokott stílusban csendülnek majd fel a helyzethez mért melódiák.

Miután jó pár órát küzdöttem a német haderő kiválóságai ellen, elgondolkodtam kicsit. Mikor a Call Of Duty először csücsült a merevlemezemen, akkor szívesen ültem le elé játszani. Fantasztikus volt a hangulat és a játékélmény. Külön élvezet volt egyedül elintézni az ellent, miközben a legtöbb küldetésen nem kellett pesztrálnom a CPU által kezelt társainkat. Most, hogy szinte már csak csapatban nyomulhatunk igen sok lehetőség nyílt meg a fejlesztők előtt, amiket valahogy nem használtak ki igazán. A mesterséges intelligencia tele van hibákkal, melyek könnyen eltántoríthatják a stílus szerelmeseit. Ennek ellenére mindenkit bíztatok a végigjátszására, mivel a ragyogó grafika és hangulat kárpótol majd mindenkit bajtársaink hülyeségei miatt. Sajnos szomorú hír, hogy készül ugyan még egy kiegészítő Finest Hour néven, az azonban csak konzolon lesz elérhető.

Call Of Duty 4EVER